Carnets de voyage

Le journal de Daniel

Tine. Notre frère slovène.

Si notre passage en Slovénie (30.04-13.05) nous a laissé de très bon souvenirs, c’est en grande partie grâce au travail de Tine. Nous avions prévu depuis quelques semaines d’en parler, mais le temps nous avait un peu manqué. La faute est donc réparée. Il travaille pour l’association relais du Centre culturel Saint Martin à Ljubjana et a organisé de main de maître notre passage en Slovénie. D’abord, il a rameuté tous ses amis à travers le pays pour en trouver qui puissent nous héberger. Il s’est également occupé des itinéraires et de l’acheminement des vélos lorsque ceux-ci étaient nécessaires. Son visage décomposé de fatigue la veille d’une conférence de presse dans la capitale ( où il faisait aussi les relations presse) en a dit long sur son degré d’investissement dans le projet. Il nous confiait d’ailleurs qu’il s’agissait plus que d’un simple job pour lui ,mais qu’il était fier d’apporter à sa manière sa contribution au projet. Nous le rencontrions tous les deux ou trois jours pour faire le point ( en anglais).

Ainsi, pendant près de deux semaines, il a été un peu notre maman, n’a vécu presque que pour nous, qui n’avions plus qu’à marcher ou à pédaler. C’est dire que nous nous sommes sentis un peu orphelin lorsque nous l’avons quitté à la frontière italienne à Doberdob. Il fallait commencer à se débrouiller seuls. Dans tous les souvenirs que nous avons accumulés dans ce pays , Tine a une part importante. Nous avons toujours de temps en temps des nouvelles par téléphone et sommes impatients de le revoir le 4 juillet à Tours.

Daniel et Nicolas

  • Print
  • Digg
  • Sphinn
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Mixx
  • Google Bookmarks
  • Blogplay
Par admin
(Dernière mise à jour : Vendredi 24 juillet 2009)
Tags :

Aosta-Pré Saint Didier- Courmayeur

8.30 korul magamtol felebredtem.

Furcsa almaim voltak az ejszaka, az igazat megvallva az ut eleje ota szinte mindig valami hulyesegrol vagy abszurd dologrol almodtam. Meglehet, hogy ez egyutt jar az ilyen hosszu utazasokkal. Ezek nagyon zagyva almok, raadasul mostanaban egyre gyakrabban franciaul almodok, de az is elofordult mar, hogy a franciabol hirtelen atcsapott magyarba aztan megint vissza franciaba. Erdekes…:)

Mig az almaimon toprengtem, Nicolas folyamatosan horkolt es vegul ez jozanitott ki a merengesbol, meg inkabb az, hogy megszolalt a vekker. Le is csaptam, mire az meg bedoglott. 10 percen keresztul vacakoltam vele; probaltam bekapcsolni mire rajottem En, az esz, hogy lemerult es ezert nem mukszik..

Szep napnak nezunk elebe! Ezt a kijelentesemet meg az idojaras is megerositette, kineztem az ablakon: omlik az eso, mar 2 hete mindig ez a latvany fogad reggelente. Semmi kedvem nem volt felkelni, inkabb alszom juliusig!:P Na, de megis! Uj nap uj kaland! Igy hat szokas szerint felvertem a hetalvo Nicolast, osszerakatam a cuccost es kicsekkoltunk a fogadobol.

Aosta nagyon szep varos, meg igy az esoben is, sok romai emlek talalhato itt. A legjobban megmaradt es a legimpozansabb a fogado melletti Porta Praetoria, a volt erod nagykapuja. Szerencsere a fenykepezogepem tegnap ota mar kiszaradt, ugyhogy keszithettem egy-ket fotot rola.

Ezek utan a varoshazahoz tekertunk, itt utana erdeklodtunk annak, hogy merre vannak a helyi Szent Martonos dolgok. Ket Szt. Martonnak szentelt templom van a varosban, egy nem reg epult modern es egy regi roman stilusban epult, az oromzatan nehany freskoval. 5 perces tekeres utan mar ott is voltunk es dokumentaltuk mind a ket templomot.:)

Kozben egyre jobban elkezdett omleni az eso. Gyors kupaktanacsot tartottunk es ugy dontottunk, hogy a mai szakaszt megallas nelkul tesszuk meg ( 35km, 500m szintkulonbseggel Pre-St. Didier-ig).

A bringaut alatt semmi extra nem tortent, azon kivul, hogy sokat fenykepeztem, foleg az esozesektol megaradt vizeseseket kaptam le. Gyonyoruen nez ki ahogy a tobb szaz meter magas sziklafalakrol omlik le a viz! Gut, Besser…:) Jah amugy ha iszunk, akkor foleg Hakinent:P

Fel negy lehetett amikor megerkeztunk Saint Didierbe. A falubol mar latszodott a Mont Blanc, igaz a csucsa sajnos nem mert mert azt eltakartak a felhok.

Gyorsan feltekertunk a polgarmesteri hivatalhoz ahol mar vartak minket, ugyanis itt tettuk le a bringakat mert a hagon gyalog kelunk at. Hipp-hopp atrendeztuk a csomagjainkat, atvedlettunk hegyi sherpakka es a helyiekre hagytuk a bringas cuccainkat. A buszmegalloban kipakoltam a maradek elemozsiat( harom doboz tonhalas konzerv es fel csomag toastkenyer:)) es elfogyasztottam szereny ebedemet.

Ezek utan szallas utan erdeklodtunk, de a faluban nem nagyon talaltunk semmit, hanem azt tanacsoltak nekunk, hogy menjunk tovabb a kovetkezo telepulesig Courmayeur-ig es ott terjunk be a helyi fogadoba.

Meg 5km 200 meter emelkedovel es mar meg is erkeztunk Courmayeurbe(1224m). Ez a falu a Mont Blanc toveben talalhato, es telen ez az egyik legkedveltebb olasz siparadicsom, de ilyenkor…a par falusin kivul max. par kosza tehennel talalkozhat az ember:D

Pont most van a holtszezon ezert tunt ilyen kihaltnak a falu. Mindesetre a fogado mindig nyitva van, ugyhogy egy szep Mont Blanc-ra nyilo szobat kaptunk terasszal, igy raadasul meg a kempingfozot is be tudtam uzemelni:P

Mikozben ezeket a sorokat irom mar kesore jar. Holnap is van nap! Raadasul meg milyen!? Mar be is allitottam az orat 8.30-ra. Holnap var a Kis-Szent Bernat hago(Col du Petit St. Bernard) a maga 2188 meterevel, szoval jol ki kell magunkat pihennunk, hogy (csucs)formaban legyunk!:);)

Dani

majus 27. 22.h15min.

  • Print
  • Digg
  • Sphinn
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Mixx
  • Google Bookmarks
  • Blogplay
Par martine
(Dernière mise à jour : Jeudi 30 juillet 2009)

Velenje, ville nouvelle

C’est chez Robi, tout juste papa d’un petit Lucas, que nous sommes logés à Velenje. Nous partageons le temps d une soirée sa vie de famille avec son épouse et ses parents. Il nous fait aussi découvrir Velenje, 30 000 habitants, la 5e ville de Slovénie, et aussi la première ville importante que nous traversons. Il s’agit d une des plus jeunes villes du pays, née à la fin des années 50 et tres marquée par l architecture des années 60, la même que l’on peut trouver dans certains coins d’Ile de France. En fait, elle me rappelle un mélange entre le centre commercial Saint-Denis-Basilique, l’Hôtel de Ville de Bobigny et la préfecture de Nanterre. Beaucoup de béton et de constructions « modernes », c’est-à-dire de la manière dont on se figurait l’an 2000 en 1960.

L’usine de produits électro-ménager Gorenje, où travaille notre hôte, est, avec la mine de charbon, le premier employeur de la ville. La statue géante de Tito sur la place centrale est l’une des dernières encore debout dans la région. Cette ville me fait une impression étrange. Peut-être parce qu’après 12 jours de campagne, montagnes et villages perdus, des immeubles en ciment de 15 étages ne laissent pas de marbre ( ha ha ha ). Peut-être aussi parce que cette ville me rappelle des récits d’une France que je n’ai pas connue pour cause de non-naissance, celle des années 60-70, où l’industrie était en expansion, où le terme usine n’était pas suivi du participe passé  » desaffectée », et où les constructions massives amiantées en béton gris, on trouvait ça beau.

  • Print
  • Digg
  • Sphinn
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Mixx
  • Google Bookmarks
  • Blogplay
Par admin
(Dernière mise à jour : Vendredi 24 juillet 2009)

A magyarországi szakasz/Le journal hongrois de Daniel

Április 26. szombat

Ünnepség keretében indultunk francia társammal, Nicolas-val a szombathelyi Szent Márton-templomtól, ahol megostromoltak minket az újságírók. Kíséro »inkkel végig gyalogoltunk a városon a Martineum Felno »ttképzo » Akadémiáig. Itt, mint az elso » vándorok emlékszalagot dedikáltunk és helyeztünk el az útvonal elo »zo » napon avatott táblájánál. Frissen pecsételt útleveleinkkel a zsebünkben elhagytuk Savariát. Az elso » úti célunk Ják volt, ahová én is lazán öltözve, nyáriasan, szandálban, sortban mentem el. Megnéztük a román stílusú apátsági templomot. Mire szállásadóinkhoz értünk a kertben már rotyogott a gulyás a bográcsban. Francia és szlovén barátainknak, az útvonal szervezo »inek, akik eddig kísértek, minket nagyon tetszett a magyaros fogadtatás. Evés után a veteményes kertben fociztunk, amit az eso » félbeszakított. Elbúcsúztunk kíséro »inkto »l és nyugovóra tértünk a Tóth családnál.


Április 27. vasárnap

Korán reggel indultunk. Utunk során a természeti szépségekben gazdag szentpéterfai erdo »t kereszteztük. Nagykölked, Harasztifalu elo »tt hosszan haladtunk az erdo »ben. Teljesen elfáradtunk a gyaloglástól mire lakott területre értünk. Nicolas véleménye az volt, hogy a falusi kocsma hangulata teljesen olyan, mint Franciaországban. Majd Körmendre értünk, ahol tábla jelzi a hajdani Szent Márton utca helyét. A város egykori Szent Márton-temploma elpusztult. Láttuk a Batthyány kastélyt, aminek a parkjában elnyújtóztunk. A második napon a szálláshely Nádasdon volt kb. 30 kilométer gyaloglás után. A 11. században Szent Márton tiszteletére épített rotunda, ero »dített körtemplom alapfalait és település történelmi emlékeit Takács László plébános mutatta be. Nádasdon áthalad a Borostyánko » út, amelyen annak idején Márton is ment Itália felé. A plébános hamuban sült pogácsával kínált minket, jó magyar szokás szerint.


Április 28. hétfo »

Másnap reggel a jó magyar szokások sorát Nádasd polgármestere mézes pálinkával folytatta. Nicolas igen elcsodálkozott ezen, de azért utána jó ízu »en megnyalta a szája szélét. A vendéglátás után vezeto »nk, Orbán Róbert ottfelejtette a vándorbotját, amivel a polgármester rohant utánunk. Következo » erdei állomásunk, Pusztacsatár, a megsemmisült település az egykori fegyverkovácsokról kapta nevét. A fennmaradt templom ma szép búcsújáró hely a vadonban. A helyszín kiválóan alkalmas volt egy kis délutáni ejto »zéshez. Miután elindultunk egy siklót láttunk az erdei ösvényen. Nicolas megpiszkálta az elpusztultnak hitt hüllo »t egy bottal, de amikor az megmozdult, majdnem dobott egy hátast. Vaspör szo »lo »hegyei után Zalaháshágy következett. Természetesen itt is a polgármester látott bennünket vendégül. Hosszan ecsetelte a falu életét, és meghívott minket egy kávéra. Ahogy az már lenni szokott, Robi megint ottfelejtette a hivatalban a vándorbotját. Itt is a falu elso » emberének volt arra gondja, hogy a bot is folytassa az utat. Zalalövo »re érkezve ismét a római útra léphettünk Szent Márton nyomában járva. A település római kori neve Salla volt. A plébános megmutatta a templomot, ahol ki volt téve az európai útvonalunk térképe. Az esti szentmisén ministráltunk. Nicolas életében elo »ször. Egy jót vacsoráztunk a helyi étteremben, ahol mind a három vendég mi voltunk. Bekapcsoltattuk a televíziót mondván, hogy benne leszünk a híradóban. Utunk során sokaknak megemlítettük, hogy nézzék meg a hétfo » esti híreket, mert szó lesz benne rólunk és a zarándokútról. (Ez úton is elnézést kérünk mindenkito »l, akik azóta is a tévé elo »tt ülnek!)


Április 29. kedd

Reggel végre internethez jutottunk a kultúrházban, és közé tettük az elso » híradást magunkról a http://chemins.saintmartindetours.eu honlapon. (Az érdeklo »do »k továbbra is itt olvashatják francia és magyar nyelvu » beszámolóinkat.) A római kori emlékeket bemutató múzeumot még nekünk sem nyitották ki, pedig azt hittük, hogy az Európa Tanács által kiállított Szent Márton útlevéllel mindenhová bebocsátást nyerünk. A következo » állomásra, Csödére érkezve lefényképeztük a falu Szent Mártonos címerét. A parányi település mellett az erdo »ben van az avar alatt az egykori Márton-kolostor, amit még nem tártak fel. Szatta irányába indultunk tovább, de ott az erdo »vel együtt a sárga turistajelzést is kivágták. Az irtást elhagyva két és fél órát bolyongtunk, amíg egy kósza erdész útba nem igazított minket. Kerkáskápolnára megérkezve egy háznál megkínáltak minket rétessel és jóféle házi pálinkával.

Kissé elfáradva, de büszkén megérkeztünk Kercaszomorra, az ország legbátrabb településére. A polgármester szívélyesen fogadott minket, és elmesélte, hogy a helyiek hogyan foglalták vissza a települést Magyarország számára. A helyi világjelento »ségu » eseményeket meghallgatva hozzáfogtunk eme híradás megszerkesztéséhez. Holnap már Szlovéniában a Muravidéken folytatjuk küldetésünket. Kérem, kísérjenek figyelemmel minket továbbra is!!!


Márky Dániel (Daniel)

  • Print
  • Digg
  • Sphinn
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Mixx
  • Google Bookmarks
  • Blogplay
Par admin
(Dernière mise à jour : Vendredi 24 juillet 2009)